2015. február 21.
A napok óta tartó előkészületek - sütemények sütése, levestészta gyúrása, sátor, edények, eszközök helyszínre szállítása) után hajnali fél 6-kor indultunk a falubusszal, hogy többszöri fordulóval a fél 7-es kezdésre mindenki a kijelölt helyen legyen.
Aztán kezdődött!!!! A versenyben résztvevő 14 csapat sorszámot húzott, nekünk sikerült kihúzni az egyik meseszámot a 7-est.
A sorszám alapján kapott sertés életének szakavatott böllérünk (Kovács Laci) szakszerű bökéssel vetett véget. A felfogott vér mennyisége alapján maximális pontot adtunk magunknak.
Aztán következetek a pörzsölés, mosás, szétszedés mozzanatai a jelen lévők kíváncsi tekintetei között.
Ezzel egy időben Albert Laci bácsi szíves vendéglátása mellett, a katlanok befűtése, a lilahagymás zsíros kenyerek készítése, a sátor, az asztalok díszítése, a sütemények tálalása, a hagymák, zöldségek tisztítása, a zsemlye vágása, a tea és forralt bor főzése adott munkát a csapatunk másik részének.
Közben a félbe vágott sertéssekkel megérkeztek társaink és a 20 fős csapatunk egyesített erővel folytatta a feldolgozást. Szorgosan forogtak a kések, a darálók, közben lecsúszott egy-két melegítő pálinka is.
Megindult a vendégek áradata, akik nézték munkánkat és kóstolgatták a már előre elkészített finomságainkat.
A hangulatunk egyre oldottabb lett, vidáman ment a munka. Igazi csapatépítő tréningen vettünk részt.
Először a böllérmáj készült el, amit tört krumplival és céklasalátával tálaltunk. Pillanatok alatt elfogyott - sajnos egy disznónak egy mája van -. Minimum 5 májra lett volna szükségünk, hogy mindenkinek tudjunk adni belőle egy kicsit. Így a legkedvesebb mosolyunkat elővéve kértünk elnézést azoktól, akiknek nem tudtunk adni belőle, és biztattuk látogatóinkat, hogy fogyasszák finom süteményeinket, és ízletes zsíros kenyereinket.
Aztán főztük a húslevest, sültek a pecsenyék, sütőben, kemencében folyamatosan. Készültek a véres, májas hurkát, sült kolbászaink. Nem győztünk olyan mennyiségben sütni, amire ácsingóztak volna a kóstolni várók. Mindig türelemre kellett kérnünk őket.
Az ide káposzta „titkos recept” alapján igen különlegesre sikerült! Sok előkészületet, türelmes munkát igényelt (gombócokkal, káposztalevélbe göngyölt töltelékkel dúsítva készült). Mindenki megnyalta mind a 10 ujját fogyasztása közben (igaz a kínáló tálak nem a gombócos káposztára lettek méretezve).
Közben érkeztek kedves ismerőseink, visszatérő vendégeink, és akiket eddig nem ismertünk, mostantól „barátaink” lettek. Örömmel hallgattuk a dicsérő szavakat.
Mondás szerint az étel legnagyobb dicsérete, amikor elfogy. A látottak alapján Kőszegpaty csapat ízletes ételeket készítetett, a kínálat mind elfogyott.
Az ételek zsűri elé kerültek – szegények komoly küzdelemmel kóstolgattak -. a jobbnál, jobb szavak hangzottak el kóstolgatás közben. /Amíg a tálaink visszaérkezésére vártam a közelben figyeltem a zsűri nehéz feladatát./
Csapatunk hozta az előző évi eredményét, a sok negyedik helyezett egyike lett.
A tombola sorsolásában csapatunk legfiatalabb tagja Kovács Hanna segédkezett a számok húzásában.
Aztán jött Márió a harmonikájával és lábunkból kiment a fáradság! A talajt egyenesre tapostuk, miközben roptuk a táncot az „ünnepi” gumi és sártaposó csizmánkban.
Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, mert ragyogó napsütésben dolgozhattunk napközben.
Úgy érzem mindenki legjobb tudása szerint, maximálisan helyt állt. Bízom benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk és kedvünk részt venni a Térségi Böllérversenyben.