Kőszegpaty Jövőjéért Egyesület szervezésében, az önkormányzat anyagi támogatásával 2018. szeptember 29-én Pozsonyban voltunk kirándulni.
Zavartalan buszozás után, a „határon átrobogva” már Pozsony városában is voltunk. Először autóbuszos városnézés volt: fel a domboldalon, kanyargós utcákon gyönyörködhettünk a panorámában. Aztán felvettük a sétálós cipőinket, a segédeszközeinket (bot vagy esernyő a sétapálca helyett) és követtük az idegen vezetőt.
Először Pozsony szimbólumához a Duna fölé emelkedő, jellegzetes, felfordított asztal formájú, négy saroktornyos várhoz mentünk, gyönyörű kertjében sétáltunk. Elképzelve, hogy ugyanitt sétált hajdanán Mária Terézia is. Sétáltunk Pozsony történelmi belvárosában. Többek között megnéztük (a teljesség igénye nélkül felsorolva): a Szlovák Nemzeti Színház épületét, a Mihály-kaput. Ganimédesz-szökőkútat , Kandit, Schöne Nazit, a nagy meseíró Andersen szobrát.
Kedves idegenvezetőnk fáradhatatlanul mesélt és mesélt, mutatta a nevezetességeket. A nézelődés közben szakítottunk időt egy kis vásárlásra is. Ha Pozsonyban vagyunk, onnan nem lehet haza jönni helyben sütött Pozsonyi kifli és Aranyfácán (Zlatý Bažant) sör nélkül. Majd a hangulatos vendéglőben elfogyasztott pazar ebéd után az Állatkertben és Dínóparkban folytattuk utunkat. Úgy gondolom, hogy bizonyos életkorban másként tekintünk az állatkertben látható állatokra. Gyermek- korunkban rácsodálkoztunk, meglepődtünk. Nagyon sok újdonságot láttunk. Késői felnőtt korban már azt látom, hogy szegények milyen szűk helyen vannak, mennyire kicsi az életterük, milyen öregek az oroszlánok stb. Elöregedett az állatállomány, sajnálgattam őket. Aztán a majom család víg ugrándozását látván már nem szomorkodtam.
Aztán a Dínóparkban az életnagyságú dinoszaurusz modellek elevenítik meg az egykori földi élővilágot. Őket látva örültem, hogy nem abban a korban élek, amikor ők éltek! Félelmetes, de megkapó volt a sok féle állat, ahogy „mozogtak”, hallottuk a hangjukat stb. Nagy bátorsággal sétáltunk közöttük, még egyik másikat meg is tapogattuk, hogy ejha milyen puha a lába, ez meg kemény stb. A gyermekek a legnagyobb természetességgel, minden riadalom nélkül másztak be a tojásba, a dínó fejekbe.
Este kellemesen elfáradva ültünk vissza a buszba, hogy itthon majd a fényképeket nézegetve többször is megemlegethessük ennek a szép napnak a történéseit.
Utazásunk során hagyományosan folyton evés és ivás volt, sorra kínálták az utastársaim az ízletesnél ízletesebb süteményeket és pálinka kóstolóban is részesültünk.
Kívánom magunknak, hogy még sok ilyen közös programon, utazáson tudjunk részt venni. Biztatom azokat, akik az idén nem tartottak velünk, hogy következő alkalommal próbálják ki milyen hangulata van egy közös utazásnak.