Három lelkes diák tollat ragadott és leírta az adventi kirándulás során szerzett tapasztalatait, amit most az olvasók felé közzé teszek.

1. Harrer csokigyár

Mi is mint sokan mások látogatásunkat tettük a soproni Harrer csokigyárban. Mikor megérkeztünk egy nagyon szép és kellemes környezet fogadott minket. Gyerektől elkezdve a felnőtteken át az idősekig ott azon a helyen mindenki újra "gyermeknek" érezhette magát egy kicsit. Először is kaptunk egy nagyon rövid ám,de annál is izgalmasabb előadást a csokoládé történetéről. Azon szerencsés emberek közé tartoztunk akik bepillantást kaphattak a csoki gyártás folyamatáról. Mikor már mindenki úgy gondolta,hogy eleget látott és hallott a csokoládé fortélyairól eljött a kóstolás ideje is amit mindenki nagyon várt.

Kóstolgattuk és ízlelgettük a különlegesebbnél különlegesebb,de egyben nagyon finom csokikat,és amíg volt mit megkóstolni senki sem érezte azt,hogy túl sok lenne már,"hiszen csokiból sosem elég".Kóstolások végén levezetés képen mindenki még elfogyasztott egy jó forrócsokit. Úgy gondolom,hogy ez volt az utolsó pillanat amikor azt éreztük hogy elég volt a jóból. Kijelenthetem mindenki nevében,hogy nagyon látványos és édes kirándulásban volt részünk a csokigyárban.

(a szerző neve elhallgatását kérte)

2. Rust – a gólyák városa

Miután eljöttünk a csokigyárból, útközben Rust felé a polgármester úr mesélt a városról, ami 1681-ben vált királyi várossá. (ezt az egy dátumot sikerült megjegyeznem a sok közül) Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy miért megyünk télen a gólyák városába, mikor köztudott, ezek a madarak a telet melegebb vidéken töltik. Ámulatba estünk, amikor megláttuk a rengeteg gólyafészket. Szinte minden kéményen megtalálható volt egy. A Fertő-tó partjához érve egy tucat gólyát pillantottunk meg. Kiderült, hogy ezek a madarak a telet is itt töltik. Az evangélikus templomnál zene ütötte meg füleinket. Karácsonyi dalokat énekeltek, mi pedig ezzel a szép élménnyel búcsúztunk Rust városától.

(a szerző neve elhallgatását kérte)

3. Eisenstadt (Kismarton)

Eisenstadtban először a Kastélyt látogattuk meg.

Első pillantásra megfogott minket a kastély falán lévő magyar hadvezérek mellszobrai.

A lélegzetelállító Haydn Termet gyönyörű freskók díszítik.

A hercegnői lakosztályokban betekintést nyertünk az elbővülő asszonyok életébe, sorsába. Káprázott a szemünk az asztali ezüstkészlettől, ami a világon fennmaradt legnagyobb gyűjtemény. Mindezt egy művelt, szimpatikus magyar hölgy vezetésével élhettük át.

A karácsonyi vásárban a pantomim úgy megijesztett minket, hogy a puncs a kabátunkon landolt. A lányok a körhintánk sem tudtak ellenállni, habár egy kicsit már kinőtték. Az egyik legnagyobb élmény számunkra talán az marad, hogy egy magyar úriembertől gyros-t kérve fokhagyma öntetes chips-et kaptunk, várva, hogy alul megtaláljuk a húst.

(a szerző neve elhallgatását kérte)