Ismét elmúlt egy év és a Kőszegpaty Jövőjéért Egyesület szervezésében önkormányzati támogatással ismét részesei lehettünk egy felejthetetlen napnak.
Reggel 7 órakor indultunk a Blaguss utazási iroda autóbuszával, kiváló sofőrrel és idegenvezetővel. A napfényes reggelen vidáman indult a társaságunk. Egy kicsit szégyelltem magamat, mert nálam csak egy kisebb táska volt, utastársaim többsége hűtőtáskával, süteményes dobozokkal szállt fel az autóbuszra.
Első megállónk Gloggnitzban volt, ahová egy kicsit korábban érkeztünk a megbeszélteknél és így várnunk kellet egy keveset, hogy kinyissák a Lindt csokoládégyár mintaboltját. „Ki korán kel, aranyat lel” hallottam sokszor, hát ha nem is aranyra, de nagyon sok édességre leltünk és a korai érkezésünknek köszönhetően, csak mi voltunk a boltban, így nyugodtan nézelődhettünk, válogathattunk. Először megnézhettünk egy filmet arról, hogy készülnek a finomságok. Még sok mindent kézzel készítenek, így érthető, hogy nem olcsók az általuk készített bonbonok és különlegességek. Aztán vásároltunk, közben kihasználtuk a kóstolási lehetőséget. Aztán amikor felpakolva kijöttünk a boltból akkor döbbentünk rá, hogy a sok édesség láttán még fényképezni is elfelejtettünk. Lehet, hogy nem is voltunk ott, mondhatnák az itthon maradtak.
Egy rövid technikai szünet után folytattuk tovább utunkat Mariazell-i bazilika felé. A csodálatos tájak, patakok, hegyek, völgyek, kanyarok, várak, ….nem győztünk hol jobbra, hol balra tekintgetni (volt, hogy nem tudtuk melyik a jobb avagy a bal és csodálkoztunk, hogy mást látunk, kerestük a várat és csak erdő volt.) A bazilikában amikor odaértünk horvát nyelvű mise volt, rövid ideig hallgattuk csodás éneküket, de mise alatt nem nagyon illik járkálni, ezért mise után visszatértünk és tüzetesebbem körülnézhettünk. Utána indultunk a mozgó Betlehemhez, és a keresztúthoz. Voltak akik oda is értek, de páran elakadtunk a közelben egy kápolnában, ahol éppen magyar nyelvű mise kezdődött. Úgy döntöttünk, hogy részt veszünk a szentmisén. Mise után tudtuk meg, hogy Vajdasági magyarokhoz csatlakoztunk, közben egy-egy mosoly erejéig jelezték, hogy észrevettek bennünket. Ők mentek tovább Sopronba és Fertődre kirándulni. Akik a misén voltunk, mi lemaradtunk a Betlehemről, még vissza kell térnünk Mariazellbe. Sétáltunk a városkában és ki-ki mit kívánt, ittunk egy-egy kávét, sört, üdítőt, mielőtt tovább utaztunk az Erlaufsee –hez.
A tóhoz vonaton utazva érkeztünk. Nem ám modern vonaton, hanem nosztalgia vonaton! Igazi szénnel fűtött, kormot, pernyét szóró vonattal. Még nekünk felnőtteknek is furcsa volt az utazás (elszoktunk a füsttől, egyesek még az orrukat is befogták), hát a gyerekek akik talán életükben nem láttak „ilyen csodát” nem hogy ültek volna ilyen pöfékelő járművön.
Az Erlaufsee egy gyönyörűséges tó. Az Erlauf folyó felduzzasztásával keletkezett tó két tartomány, Alsó-Ausztria és Stájerország határán húzódik 827 m magasságban, 1500 m hosszú, 500 m széles, legmélyebb pontján 38 m mély. Az egész tavat körülsétálhattuk volna, a táv 5 km, sajnos erre sem volt még időnk. Mondom én, hogy vissza kell még oda utaznunk.
A Mariazellhez közeli, délkeleti sarkában találjuk a szépen gondozott, homokos és apró kavicsos szabadstrandot egy nagyon hangulatos kis büfével. A víz hőfoka nyáron 17 és 22 fok között van, de melegebb napokon nem ritkán 24 fokig is felmelegedik. Nos mi itt voltunk és olyan meleg volt a víz, hogy többen bele merészkedtek a társaságból. Élveztük a jó levegőt, a gyönyörű tájat, persze ettünk-ittunk ott is és a látványtól az étel-italtól feltöltődve indultunk haza.
Mariazzeltől 10 km-re egyik fiatalemberkénk sajnos nem jól érezte magát annyira, hogy mentőre volt szükség és orvosi ellátásra. Ez nem volt a betervezett programba, de biztosan minden alkalommal meg fogjuk emlegetni, amikor az elmúlt kirándulásokról mesélünk és nézzük a képeket. Nagy volt az izgalom! Az Ausztriai egészségügyi ellátásról és a mentősökről csak jót tudunk mondani (ez a reklám helye). Kiderült, hogy kevés folyadékot ivott és a hosszú, kanyargós út, a szint-különbség volt a rosszullét oka, ezért hamar rendbe jött és már nyoma sincs a rosszullétnek.
Mi felnőttek milyenek vagyunk a buszos kirándulásokon? Elindul a busz alattunk és rögtön éhesek és szomjasak leszünk. Nálunk nem is áll fent a folyadék hiány! Bezzeg szegény gyerekek!
Összességében nagyon gyönyörű és élményekben gazdag napot hagytunk magunk mögött.
Ezúton is köszönjük Elnök Asszonyunknak (Köszönjük Csilla), hogy ilyen tartalmas kirándulást szerveztél számunkra.
Ígérjük, hogy a következő évin már gondolkodunk, tippeket adunk.